A lifelong walk to the same exact spot

A családomról,ami amúgy általában abszolút tabu téma,annyit érdemes tudni,hogy két fele van,az egyik a vér szerinti család,amit kevésbé tekintek annak,a másik meg a nem vérszerinti,amit viszont a családomnak nevezek. Bonyolult? Kissé.

Szóval az előbbi részével egy házban lakom és ünnepekkor,illetve különleges események során találkozunk,ez ma is így volt,ugyanis az unokanővéremet eljegyezte a pasija. 

Ilyenkor egy egészen más személyiséget kell öltenem,ami tökre nehezemre esik,mert nem vagyok nagy rajongója a formális,feszengős,asztalterítőt morzsolgatós,kiöltözős családi ebédeknek,ahol ciki az asztalra támaszkodni,nem jó villát használni a desszerthez,arra pedig különösen érdemes koncentrálni,hogy véletlenül se káromkodjak,mert valószínűleg rám szakadna az ég. Szóval egy kcsit konzervatív a légkör,na. Egészen jól alakítottam ma,de azért egy kis párbeszédet beszúrnék:

-Van mártás a zöldséghez?

-Persze,van hollandi mártás, francia mártás, joghurtos-kapros mártás….

-Aha,ketchup van?

Most pedig alszok egyet,hogy este nálam egy jó tízessel idősebb értelmiségiek körében szórakozhassak. Akik egyébként tökre jófejek,csak olyan vagyok ilyen helyzetben,mint a partra vetett hal,visszavágyom a természetes környezetembe.